Autizmus diagnózis felnőttként

Az autizmus spektrum zavar (ASD) egyre nagyobb gyakorisággal megállapított diagnózis. Bár okai teljes mértékben még nem ismertek, kutatások szerint genetikai és környezeti tényezők kombinációja okozza.  Az autizmus nem „gyógyítható”, de korai beavatkozás és célzott terápiák jelentősen javíthatják az érintettek életminőségét.  De mi a helyzet a felnőttekkel? Hogyan ismerheti fel, ha autizmusa van?

Felnőtt autizmus

Sok felnőttnek van autizmus spektrumzavara, ám az orvosok csak nemrég kezdték el diagnosztizálni őket. Ez részben azért van így, mert az autizmus még mindig viszonylag új keletű, és sokáig csak a gyermekeket érintő zavarok közé sorolták, emellett tinédzserkortól kezdve és a felnőttkorban azonban az ASD-t nehezebb lehet felismerni. Mit jelent ez azon felnőttek számára, akiket gyerekkorukban nem diagnosztizáltak?

Hogyan néz ki az autizmus felnőtteknél?

Ha Ön olyan felnőtt, akit gyermekkorában nem diagnosztizáltak, talán nem is tudja, hogy néhány olyan probléma és érzés, amellyel egész életében küzdött, valójában a nem diagnosztizált ASD-hez kapcsolódik.

Kommunikációs kihívások – Az autizmussal élő személyek gyakran küzdenek a verbális és nonverbális kommunikációval. Sokan nehezen értelmezik a testbeszédet, arcokat, hanghordozást és más nem verbális kommunikációs jeleket. E kommunikációs különbségek miatt az egészséges barátságok és kapcsolatok kialakítása gyakran gondot jelent az autizmussal élők számára az iskolától a munkahelyen át a magánéletig.

Szociális nehézségek – Az érintettek gyakran mutatnak érdeklődés hiányát mások iránt, nehézséget jelent a társas kapcsolatok kialakítása és fenntartása, és nem mindig ismerik fel a társas interakciók szabályait.  Nehézségeket tapasztalhatnak az érzelmek megértésében és kifejezésében, beleértve a saját érzelmeik és mások érzéseinek értelmezését is. Sokuk kerüli a szemkontaktust és preferálja a magányt.

Ismétlődő viselkedések – Az ASD-ben érintett személyeknél gyakoriak az olyan ismétlődő viselkedések, mint az ugrálás, karok csapkodása, az előre-hátra hintázás vagy a tárgyak rendezgetése. Ezek a tevékenységek megnyugtatják, elterelik a figyelmét, és segítenek abban, hogy jobban érezze magát.

Szenzoros érzékenység – A hangokra, fényekre, érintésre való érzékenység gyakori az autizmussal élőknél, de az ízlelésben, szaglásban is jelentkezhet túlérzékenység. A nem autizmussal élő emberek számára gyakran fel sem tűnnek azok az érzékszervi ingerek, amik az autisták számára elviselhetetlenekké válhatnak egy ponton. Például akár az óra ketyegése vagy a szirénázás hangja is kiboríthatja, de bizonyos ruhákat, anyagokat is zavarónak érezhetnek.

Miért lehet hasznos a diagnózis?

A diagnózishoz az orvos kérdéseket fog feltenni az érdeklődési köréről, arról, hogyan kommunikál másokkal (és miben okoz az nehézséget), az érzékszervi tudatosságáról, az ismétlődő viselkedésformákról és mindenről, ami segít neki tisztább képet kapni arról, hogy megfelel-e az ASD kritériumainak. A terapeuta segíthet végigjárni a hosszú utat, hogy megtalálja azokat a módszereket, amik könnyebbé és elviselhetőbbé tehetik a mindennapokat.

Ha gyermekkorában nem diagnosztizálták ASD-vel, akkor lehet, hogy egy egész életen át nem ismerte fel a tüneteit – és nem keresett segítséget.

Életkorától és megküzdési mechanizmusaitól függően úgy érezheti, hogy „túl öreg” ahhoz, hogy diagnózissal bajlódjon, különösen, ha már vannak megküzdési módszerei a kihívások kezelésére. Ugyanakkor a diagnózis személyes erősségeinek és gyengeségeinek megértéséhez vezethet.

A diagnózis segíthet abban is, hogy más perspektívát nyerjen gyermekkoráról. Segíthet a családtagoknak, barátoknakn is, hogy jobban megértsék egyedi tulajdonságait, és jobban átérezzék őket.

Forrás: https://health.clevelandclinic.org/adult-autism-diagnosis