Üres fészek szindróma: Hogyan dolgozzuk fel a gyerekek kirepülését?

Amikor a gyerekek felnőnek és elhagyják a családi otthont, sok szülő számára érzelmileg nehéz időszak következik. Noha nem feltétlenül előzhetjük meg az üres fészek szindrómát, vannak lépések, amelyekkel enyhíthetjük a hatásait.

Mi is az üres fészek szindróma?

Az üres fészek szindróma az a bonyolult érzelmi állapot, amikor a szülők ürességet, szomorúságot, sőt akár gyászhoz hasonló érzéseket élnek át, amikor gyermekeik felnőnek és önálló életet kezdenek. Az üres fészek szindróma egy gyakori és természetes élmény, különösen akkor, ha a szülői szerep kiemelt része volt az életünknek. Ha az anya ezzel egyidőben menopauzán megy keresztül, ha csak egy gyermeke van, vagy ha mentális egészségi problémákkal küzd, akkor erősebben érezheti a veszteséget.

Bár ez a változás fájdalmas lehet, nem szükségszerűen rossz. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy újraértékeljük saját életünket és kapcsolatunkat gyermekeinkkel.

Az üres fészek szindróma tünetei

Az üres fészek szindróma tünetei a szorongás és depresszió tüneteire emlékeztethetnek, de enyhébb, időleges formában jelentkezhetnek. Ha a tünetek hosszabb távon fennállnak, érdemes szakember segítségét kérni.

Hogyan kezeljük az üres fészek szindrómát?

Noha nem feltétlenül előzhetjük meg az üres fészek szindrómát, vannak lépések, amelyekkel enyhíthetjük a hatásait.

Készüljünk fel lelkileg: A gyerekek kirepülése elkerülhetetlen, és minél jobban felkészülünk rá, annál könnyebb lesz átvészelni az átmenetet. Adjunk időt magunknak az érzéseink feldolgozására. Ne feledjük, hogy bár a szerepünk változik, még mindig szülők vagyunk – csak másképp. Ez az új szülői szerep lehetőséget ad a kapcsolat elmélyítésére, még ha távolabbról is.

Ünnepeljük meg az eredményeinket: Gyermekünk elköltözése azt jelenti, hogy sikerült felnevelni őt. Akár egyetemre megy, akár új munkát vállal, akár egy új lakásba költözik, az mind annak jele, hogy magabiztos, független embert neveltünk.

Beszéljünk róla: Nem kell egyedül szembenéznünk az érzelmeinkkel. Beszéljünk nyíltan a családtagjainkkal arról, hogy mit érzünk. Ez segíthet a kölcsönös megértésben, és megelőzheti az esetleges félreértéseket. A nyílt kommunikáció arra is jó, hogy tisztázzuk az új helyzetet. Például: milyen gyakran jön haza a gyerek látogatóba? Mik a közös családi események elvárásai? Ezek a kérdések segíthetnek megelőzni a későbbi csalódásokat.

Ne okozzunk bűntudatot: Az őszinteség fontos, de ne terheljük a gyerekeinket a saját szomorúságunkkal. Ők is saját érzéseikkel birkóznak.

Keressünk új célokat: Az újonnan felszabadult időt használjuk arra, hogy felfedezzünk régi vagy új hobbijainkat, tevékenységeinket.

Kapcsolataink megerősítése: Az üres fészek időszaka lehetőséget kínál a párkapcsolatok felfrissítésére is, hiszen a gyermeknevelés által elhanyagolt figyelmet újra egymásra fordíthatjuk.

Mikor kérjünk segítséget?

Bár az üres fészek szindróma természetes, ha a tünetek hosszabb ideig fennállnak, vagy súlyosabbá válnak, érdemes szakemberhez fordulni. Ha a mindennapi életünket komolyan befolyásolja a szorongás, depresszió vagy az érdeklődés hiánya, mindenképp beszéljünk egy orvossal vagy pszichológussal.

Az üres fészek szindróma nem a vég, hanem egy új kezdet lehet. Amint sikerül feldolgoznunk a változást, képesek leszünk új célokat kitűzni és újra felfedezni saját életünket, miközben támogatjuk gyermekünket is a felnőtté válás útján.

forrás: https://health.clevelandclinic.org/empty-nest-syndrome